Indulás a révkomáromi Klapka térről

A Klapka téren már vártak a barátok, ismerősök. Jó érzés volt látni a tömeget, akik mind azért érkeztek ezen a napon Révkomárom főterére, hogy sok sikert kívánjanak utamhoz. Reggel kilencre volt kitűzve a rajt időpontja, de mire mindenki gratulált, és leadtam az összes interjút, 10 óra lett. Biciklisek egy kis csoportja kísért a város határáig. Elérkezett hát a várva várt pillanat, magam mögött hagytam a várost, hogy a következő négy hónapban Vámbéry Ármin útját kövessem Közép-Ázsián keresztül.

Párkány irányába folytattuk az utat 11 kísérőmmel. A szél szerencsénkre hátulról fújt, de ettől függetlenül is nehéz volt a tekerés az új bringával, ami cuccokkal együtt kb. 45 kilós lett. Az indulás izgalmai délelőtt még ébren tartottak, később viszont nagyon küzdöttem a kialvatlansággal.

Szüleimtől Párkány előtt búcsúztam, és két további barátom a szlovák-magyar határon köszönt el. Magyarországon már csak öten folytattuk az utat: feleségem Ági, Kamill, Tibi és Gábor. Kilencven kilométer után érkeztünk Kemencére, ahol a plébános fogadott be minket. A 36 órás ébrenlét után nagyon örültem, hogy nem kellett sátrat verni.