Bringás barátaimmal Magyarországon keresztül

A túra második reggelén elköszöntünk vendéglátónktól, a kemencei plébánostól és áttekertünk a Börzsönyön. Ezt követte a Cserhát hegység dimbes-dombos vidéke. Az idő nyárias volt, a természet viszont májushoz híven még hihetetlenül zöld.

Jó hangulatú kis csapatunkkal különösebb nehézség nélkül faltuk a kilométereket. Este megnéztük a Tar feletti buddhista központot. Majd egy cigány telepen keresztül érkeztünk Szentkútra. Bringáink nyergéből néztünk rendesen, hogyan élik itt a cigányok az utcán szociális életüket. Szentkúton egyszerű, zarándok szállást kaptunk, így sátorra ismét nem volt szükség. A következő nap a Mátrát megkerülve érkeztünk Egerbe. A túrán itt kapott el minket először vihar. Mivel Kamill csak a következő nap reggeléig maradhatott, ezért úgy döntött, nem teker tovább az esőben, haza vonatozik. Tőle itt vettem búcsút. Egerből szemerkélő majd szakadó esőben tekertünk Mezőkövesdre. A dombokat elhagyva a túra következő napján már síkságon tekertünk, haladásunkat a kedvező irányú szél is segítette.

Este egy érdekes helyen, Kiskállón az Ínségdombon aludtunk. Ez a síkság közepén egy kb. 12 méter magas domb kilátóval a tetején. A történet szerint a falu szegény sorsú jobbágyai hordták össze, amiért a helyi földesúr a nélkülözés idején ellátta őket élelemmel.

Tibi barátomtól az ötödik nap reggelén itt Kiskállón vettem búcsút. Így már csak hárman folytattuk utunkat Románia felé zömmel zötyögős és forgalmas utakon. Az utolsó magyarországi napon a 30-31 fokos kánikulával és a szembe széllel is meg kellett küzdjünk, mire megérkeztünk Szatmárnémetibe. Itt már Berkeszi Zsolti barátom vette át az irányítást és biztosított be mindent, amire egy megfáradt utazónak szüksége lehet.