Vámbéry Ármin

Vámbéry Ármin  (1832-1913)

Vámbéry felvidéken született a Pozsony vármegyei Szentgyörgyön. Hároméves korában megbénult a bal lába. Ezen testi fogyatékossága vált később kitartásának forrásává. Már fiatalon túltett társai tudásán. Akaratának és rendíthetetlen jellemének köszönhetően 1863-ban 31 évesen sikeresen bejárta Közép-Ázsia sivatagjait. Utazása a maga korában egyedülálló volt, ugyanis elsőként szolgáltatott pontos információkat a türkmén és üzbég népek életéről, szokásairól. Hazatérve keletkutatóként, egyetemi tanárként, a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként dolgozott, és a londoni Royal Geographic Society tiszteletbeli tagjává vált.

KÖZÉP-ÁZSIA KOLDUSA, VÁMBÉRI ÁRMIN - A SÁNTA DERVIS
Az 1860-as években, amikor Anglia és Oroszország vetélkedése a közép-ázsiai térség feletti befolyásért minden addiginál hevesebben folyt, az ősi Buharába vezető karavánutakon egy dervisruhába öltözött utazó kereste a magyar elődök nyomait. Vámbéri Ármin volt az, a sánta dervis, aki - Deák Ferenc szavaival - nyomorék lábával is legmesszebb jutott Kelet csodavilágában.

Dunaszerdahelyen emléktáblával jelölték meg annak a viskónak helyét, ahonnan egykor egy kisfiú naponta a városszéli mocsarakhoz bicegett, hogy piócákat gyűjtsön és eladásukkal segítse nélkülöző családját. A gyermek apját az 1831-ben dúló kolerajárvány vitte el. Ez a szomorú emlékű esztendő jelezte a kisfiú születési dátumát is.

A Tudományos Akadémia elnöke, Dessewffy Emil az Akadémia egész évi támogatási keretét kiutalta Eötvös József pártfogoltjának, hogy a magyar nyelv eredetét és ázsiai nyomait kutathassa. Amikor Vámbéri 1863-ban Buharába érkezett, az ősi város népe még Naszrullah emír önkényének kábulatában élt. Az emír rendeletei ellen vétőket vagy a hatalom ellen felkelő összeesküvőket válogatott kínzásokkal végezték ki. Kullancsoktól hemzsegő gödörbe, az úgynevezett »fekete kútba« vetették, vagy törvénylátó napon a palota előtt metszették el a torkukat. Ilyen közállapotok uralkodtak Transoxániában, amikor az európai szellem és az európai hatalmak elérték Ázsia e térségét és északról Oroszország, dél felől pedig az angolok kopogtattak a hajdan híres birodalom kapuján. Az emír az európai hódítástól való félelmében minden európai eszmét és személyt üldözött. Így került vérpadra az angol közeledést tolmácsolni próbáló Stoddard ezredes és Arthur Conolly kapitány is, aki a három, akkor éppen egymással hadban álló közép-ázsiai fejedelemséget Anglia vezetésével egy oroszellenes szövetségben akarta egyesíteni. De megölték Conolly inasát, egy Orlando nevű olasz órásmestert és egy másik olaszt, aki zsoldosként akarta az emírt szolgálni. Négy kereskedőt és egy holland matrózt is vérpadra küldtek kémkedés vádjával. A „bűnük" az volt, hogy európaiak. Mindez éppen akkor történt, amikor Vámbéri Buharába érkezett egy karaván utazói közé vegyülve. Többen őt is kémnek tartották. Gyanújukat az keltette fel, hogy a sánta dervis a karaván sok népből verbuválódott utasainak mindegyikével anyanyelvén tudott beszélgetni. Buharában Vámbéri számára bizonyossá vált, hogy a titkosrendorség figyeli őt. E kényes helyzetben leginkább azt sajnálta, hogy nem készíthet - nehogy gyanút keltsen - jegyzeteket. Pedig mennyi érdekes történetet hallott a város eredetéről és épületeiről. Mindezeket kénytelen volt emlékezetében elraktározni.

Vámbéri azért indult Közép-Ázsiába, hogy bővítse a magyarok eredetére, ázsiai őstörténetére vonatkozó ismereteinket. A történelem azonban mást helyezett előtérbe: az európai hatalmak benyomulását és Közép-Ázsiáért folytatott versengését. E nagy történelmi sorsforduló a sánta dervis szeme előtt zajlott le. Nyugat mérkőzött Keletért. Vámbéri hiteles krónikásává és avatott elemzőjévé vált e világpolitikai eseménynek. Vándorlásaim és élményeim Perzsiában, Bokhara története és a Nyugot kulturája Keleten című munkáiban a nagyhatalmak között pusztuló keleti kultúrát siratja, látva a kikerülhetetlen végzetet. Ismételten kifejtette, hogy az általa bejárt és részben feltárt tartományok a XIX. század második felében óhatatlanul az európai hatalmak gazdasági és politikai befolyása alá kerülnek. Személyes tapasztalatai alapján arra következtetett, hogy a Nyugat jóval több esélyt ad a Kelet kultúrájának továbbélésére, mint az orosz fennhatóság.

Vámbéri tudományos életművének értékeiről kortársai, és az utókor eltérően vélekedtek. Tudományos szenzációt jelentő közép-ázsiai kutatásaival szemben gyakran rótták fel hibájául a magyar-török nyelvrokonságot feltételező elméletét. E kérdésben Vámbéri méltatlan vitát folytatott a finnugor nyelvrokonságot elfogadó tudósok körével. Vitathatatlan érdeme viszont a világhírű magyar keletkutató iskola megteremtése. Ő indította el tudományos pályáján Goldziher Ignácot, Bálint Gábort, Germanus Gyulát és Német Gyulát. És ő hozta el Kelet csodálatos mesevilágát is Magyarországra. Jókai Mórt egy alkalommal azon könyvekről kérdezték, melyeket még a túlvilágra is magával vinne. A Biblia mellett Vámbéri könyveit jelölte meg a nagy író.

Dr. Krizsán László

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2001/0136/05.html
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár